Szőlőhegyek hátán, völgyek mentén, emlékek mezején – barangolás Iklódbördőcén

Title
Tartalomhoz ugrás

Szőlőhegyek hátán, völgyek mentén, emlékek mezején – barangolás Iklódbördőcén

...:::Iklódbördőce község honlapja:::...
Közzététel szerző: Győrffy István itt zaol.hu · 15 Október 2020
Tudják, hol van a „Barátok kuttya”, ahol a hagyomány szerint kolostor állt, s a szerzetesek innét hordták a vizet? Vagy a „Bán vára”, ahol a monda szerint horvát bánok várkastélya állt? – kérdem vendéglátóinkat, Sabján Krisztiánt Iklódbördőce polgármesterét és Grédicsné Bek Erikát az integrált közösségi tér munkatársát, a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” sorozatunk riportfelvételén.

Ezeket a földrajzi elnevezéseket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket 1964-ben jegyzeték föl a Zala megye földrajzi nevei könyvben, amely óriási társadalmi gyűjtés eredményként, több mint kétszáz közreműködővel az utolsó pillanatban készült el, hogy a téeszek megalakulása után, amikor az óriási, egybefüggő mezőket kialakították, a határban még élő évszázados nevek megőrződjenek az utókor számára. A gyűjtést helyben Molnár József tanító végzete, akinek a többi között, az akkor 82 éves Belső István, s a 79 éves Hermán Pál voltak a segítségére.


A Mároki Árpád-kori kápolna


Pincék óriás fák árnyékában a Káricsa-hegyen


A csömödéri tó erdő felőli partja Iklódbördőce határa. Az erdőben sok horgásztanya épült

Kis tanakodás után jönnek is a válaszok. A Barátok kuttya az 1967-ben létesült, 29 hektáros víztároló alatt van, a Bán vára pedig a szomszédos Kerkateskánd és Szécsisziget határának közelében, az erdők takarta dombokon található. Erika egy köteg képet tesz elém, s egy kis porcelán tálat mutat, melynek felírta: „80 éves Iklódbördőce 1989 – 2019.”
– Tavaly ünnepeltük falunk névadásának nyolcvan éves évfordulóját, s minden olyan lakosunknak, aki az egyesülés évében született és ma is él, névre szólóan készítetünk egy ilyen tálat, s egy kiállítást is rendeztünk a még fellelhető fotókból. Az egykori vízimalomról csak egy festmény maradt fenn, annak képe is itt van, sajnos az egykori épületnek nyoma sem maradt. A legöregebb házakból, a szép, kódisállásos épületekből nincs már egy sem. Az imaházunkkal szemben áll még az egykori boronafalu pásztorház, amit közösségi célra szeretnénk hasznosítani, de ezen is el kell gondolkoznunk, mert igen rossz az állaga – beszél megőrzendő örökségükről Sabján Krisztián, aki mezőgazdaságban vállalkozik, s a megyei agrárkamara elnöke is.


Sabján Krisztián polgármester: „Nem az Isten háta mögött vagyunk, hanem a tenyerén…”


Grédicsné Bek Erika a község könyvtárában


Bek Ferencné a számra készített tállal

Iklódbördőce valamikor két falu volt, égtáj szerint a nyugati oldalon található Kerkaiklód, a keltin pedig Bördőce, amit írásban 1324-ben említettek Burzeulche-ként. Iklódról 1334-ből maradt fenn az első írás. Az Iklódi hegyen álló kápolna a török korban elpusztult Petróc falu temploma volt, amit később az iklódiak használtak. A két kisközséget 1938. február 24-én egyesítették Bördőceiklód néven, de ezt a következő évben megváltoztatták, s az 1939-es névmódosítás után viseli a falu az Iklódbördőce nevet.
– Én mind a két iskolába jártam. Az első négy osztályt abban, amiből a mostani imaház lett, felsős pedig ebben voltam, amit IKSZT-nek építettek át. Engem még tanított Molnár József is, aki a névgyűjtést végezte a határban – mutatja a személyre szóló tálkáját az 1939.12.28-as felirattal Bek Ferencné. – Anyám háztartásbeli volt, édesapám meg kőművesként a magasépítőknél dolgozott Egerszegen. Fiatalként színdarabokat tanultunk, szüreti felvonulásokat tartottunk, tollfosztóba jártunk, az idősek otthonába párnát készítettünk. A vöröskeresztnek és a Cserta dalkörnek még mindig a tagja vagyok. Az idősek találkozóján október 23-án megemlékezünk Völgyi Zoltán tanítónkról, akit az oroszok lőttek agyon 1945-ben. Szeretem a főzőcske rendezvényeket, befűtjük a kemencét, langallót sütünk – sorolja Magdus néni, lánya, Erika a vöröskeresztes okleveleket mutatja.
– Beneveztünk a vöröskereszt által meghirdetett országos versenyre, s a megyében elsőként nyertük el a Humanitárius település címet. Ez több fordulós verseny volt, melyen az első évben oklevelet kaptunk, a másodikon márványtábla volt a jutalom, a harmadikon pedig jogosultak lettünk a falutábla alá is kitenni a címet. Egészségnevelési rendezvényeket, véradásokat, elsősegélynyújtó bemutatókat szerveztünk. A harmadik fokozatot elérteknek ötévente a cím megerősítéséhez ismét pályázni kell, s ez is sikerült – mondja Erika.


A gesztenyefa gazdái, a pesti Gyöngyösi Péter és felesége, akik 25 éve gondozzák a Káricsa hegyi birtokot


A község imaháza, amit a régi iskolából alakítottak ki


A falu kemencéje

Sabján Krisztiánnal végigjárjuk a falut, s annak határát. Két temetőt tartanak fenn, s három tornyuk is van. A volt iskolából kialakított imaházhoz készült egy harangtorony, s mind a két falurészben felújítva magasodnak a régi harangtornyok is. A bördőcei falurész tornyához kis kápolna is kapcsolódik, amelybe Kárpáti János egy míves oltárt készített, Horváthné Bencze Irén pedig a kápolna ablaküvegeit festette meg, s lett igazi ékköve az építmény Iklódbördőcének. A falu határán átmegy a kisvasút, melynek nyomvonalán elérünk a bördőcei „képhez”. Négy óriás tölgy által közrefogva és védve egy kereszt áll itt, s az egész olyan, mintha egy monumentális, lombokkal borított katedrálisba léptünk volna, ahol az ágakon át beszökő napfény világítja meg a feszületet…
A Káricsa- és az Iklódi-hegy, a község két zártkertje, a Kerka-völgye fölött koronázza a tájat. A szőlőhegyek infrastruktúrájának fejlesztésére, az ivóvíz, a villany, az út, a csapadékvíz elvezetésére, az ültetvények gondozására, a térség idegenforgalmi és turisztikai hírverésére alakult meg 2000-ben a Két- Hegyhát egyesület. A környékbeli hat község lakóinak van itt telke, összesen 235 tulajdonost regisztráltak. Kétezertől vezetik a Szőlő jövések könyvét, amelybe minden Szent György ünnepén, az előző éven aranyérmes bort termő szőlőkből hajtást vágnak, s ezeket a csertalakosi Jobbágy Ferenc festett képeken örökíti meg a kötetben. Szent György napján, április 24-én búcsú is kapcsolódik a rendezvényhez, amikor a mároki kápolnánál megszentelik a szőlővesszőt, s a búzát is.
– Huszonöt éve vettük meg ezt a birtokot. Pestiek vagyunk, Velemérben kerestünk házat, s onnét tévedtünk ide, ami nagyon jó, hogy így történt. Amikor csak tehetjük, itt tartózkodunk, sőt a szomszédos pincét is megvettünk, hogy a gyermekeink is elférjenek, amikor meglátogatnak bennünket – örül látogatásunknak Gyöngyösi Péter és felesége, akik a házuk előtt magasodó gesztenyefához hívnak. – Az eredeti fa kéregrákot kapott és elszáradt, de a fa élni akart! Az új hatásai körbefonták a régi törzset, amire egy fa Krisztus szobrot tettünk, ezt az új hatások magukba zártak, már csak a fejből látszik egy darabka – mutatják.

A Kárpáti János faragta bördőcei kápolna oltára


Óriási zöld katedrális borul a feszület fölé


Kilátás az Iklódi-hegyről

A mároki kápolnánál a Hód tanösvényhez kapcsolódóan rendezik meg a Hód napját, amelyre az utolsó tanítási héten, a történelmi Zala megye egész területéről érkeznek diákok és kísérő tanáraik, tavaly vagy százötvenen voltak. A gyermekek zsibongása életet hoz a hegyhátra, amely az idő múlásával itt is egyre jobban elhagyatottá válik. Nem sikerült a villanyt és a vizet felhozni hegyre, aminek hiánya sokak kedvét veszi el a kertműveléstől, s adja át a helyet az erdőnek, a vadak pusztításának. A vidék azonban ebben az állapotában is lenyűgöző, a pillantás az Alpokig szaladhat, lent, a falu határában pedig olyan szép tó húzódik, amelynél szebbet festeni is alig lehet. A tó azonban, pedig a közelében áll meg a kisvasút, amelyhez fedett állomást is épített az önkormányzat, a nagyközönség számára látogathatatlan, az utat elektromos kapu zárja el. Sabján Krisztián ehhez a következőket fűzi:
– A tó, lévén vize magántulajdon, jobb sorsra érdemes helyi látványosság, melynek partján turisták szabadon nem közlekedhetnek. Különben, nálunk mindent megtalál az, aki a városból, vagy a sokaság elől menekül. Itt dombokra lel, szép erdőkben sétálhat, patakok mentén barangolhat, felszállhat a kisvasútra, megtalálja azt a nyugalmat, amiről mindig is álmodik az ember. Tavasszal a környék színfoltja a kockás liliom, amely garmadával nyílik, ősszel a szüret, a gesztenye vár. Úgy is mondhatjuk, hogy nem az Isten háta mögött vagyunk, hanem a tenyerén…



Vissza a tartalomhoz