Falutörténet

Iklódbördőce Zala megye délnyugati részén, a Kerka alsó folyásánál található, Lentitől mintegy 3-4 kilométerre. Az alsó Kerka-völgy a Lenti kistérséghez tartozik, a Mura folyó mellett, Letenyétől 15 kilométerre északra helyezkedik el. Iklódbördőce a Cserta völgyének jobboldali részén és a hozzá csatlakozó domblábi-domboldali területen található, mely összességében az Északi-Göcseji dombság morfológiai táj egység déli pereme. A község az átvezető út mentén, a domblábi területen települ. A Kerka határozott tektonikus vonal mentén itt tör át a Zalai - dombvidék délnyugati, meredek nyúlványai és a Lendvai Tenke hegy között, s kapcsolja össze a Lenti-sikságot a Muraközzel.

A mai Iklódbördőce község területén a régészeti lelőhelyként nyilvántartott Mézes-patak területéről származnak a legkorábbi, emberi megtelepedésre utaló leletek. Újkőkori, rézkori, későbronzkori és népvándorlás-kori emlékek lelhetők itt fel. A szintén régészeti lelőhelyként nyilvántartott Bördőcei-patak területéről római kori emlékek kerültek elő.

Honfoglaló őseink fokozatosan szállták meg a Balaton északi partjától a Dráváig terjedő területet. A X. század közepe után jelennek meg a magyarok a Zala folyó völgyében, amelyre az előkerült jellegzetes temetkezési nyomokból következtethetünk. A X. század végére a magyar településterület egészen a Felső- Válicka és a Kanizsa (ma Principális) patakok vonaláig, a mai Zala megye közepéig tolódott ki. A XI. század végén a nyugati határvédelmi rendszer, a gyepű, a Kerka völgyét keletről kísérő, nehezen járható Göcseji dombvidéken, illetve a Mura vonalán található.

Az 1000 körül, Szent István által alapított megye neve egy 1009-ben, a veszprémi püspökség részére készült adománylevélben bukkan fel először. Első neve Kolon (Colon).

Szent László alatt a Muraközt és a Kerka vidékét, amely eddig lakatlan, vagy gyéren lakott gyepűelve volt, egyházilag Zágráb hoz, közigazgatásilag Zala megyéhez csatolták, egyben megszüntetve a gyepűt.

A királyi megye a birtokadományozások folytán a XIII. században mindinkább funkcióját veszíti, és elindul az a folyamat, amelyamegye átalakulásához vezet.

Az őshonos birtokosok közül a megye legnagyobb világi birtokosává válik a XII. század második felében, a III. István királytól kapott adományok révén, a Hahót-Buzád nemzettség Többek között a Kerka folyó vidékén és a Muraközben voltak a legnagyobb összefüggő birtoktesteik.

A XIII. század végén, a XlV. század elején a királyi hatalom meggyengülése és a belháborúk következtében a Kőszegi család hatalma érvényesül Ők építtetik Lenti várát. Szolgálatukba kényszerítik a Hahót családot is, több várukat (pl: Lendva) erőszakkal birtokba veszik.

A királyi hatalom visszaállítását Nyugat-Magyarországon Károly Róbert a XIV. század 10-es éveiben kezdte meg. 1321-re a kiskirályok hatalma megszűnik a megyében, mely folyamat a birtokviszonyok és a megyén belüli hatalmi viszonyok átrendeződésével is járt. Károly Róbert és Nagy Lajos alatt a jelentősebb uradalmak új urakat kaptak.

A Hahót-Buzád nemzettség, mely a megye déli és középső térségének legnagyobb birtokosa volt, elvesztette hatalmát és birtokai jó részét is. A Muraközben fekvő váraik és jószágaik 1328-ig idegen uralom alatt maradtak, majd miután a király visszavette azokat saját rendelkezésben tartotta. Később a Lackfiak kapják adományba.

Az Alsólendvaiak visszakapták nyugat-zalai uradalmukat, és megkapták Lenti (akkori elnevezése Nemti) várát és a hozzá tartozó falvakat 1343-ban.

Ebből az időből valók lklód és Bördőce települések első írásos említései is. 1324-ben "Burzeulche" és 1334-ben Iklód.

A belső rend megszilárdulása után Károly Róbert gazdaságpolitikája is meghozta a pozitív változásokat Zala megyében. A csúcspontot Nagy Lajos uralkodásának végén, Zsigmond uralkodásának idején éri el. A mezőgazdasági termelés fokozódása magával hozta a kereskedelmi élet fellendülését, a belső piackörzetek, a helyi iparosréteg kialakulását, a városiasodást. Az első mezővárosok a nyugat és dél felé élénk kapcsolatokkal rendelkező Alsólendvai Bánffyak uradalmaiban alakulnak ki (Lendva, Szemenye).

A megye középkorának utolsó virágkora Mátyás uralkodása alatt következett be, ugyanakkor a nyugati határ közelében már jelentős pusztításokat hozó katonai támadások érik a területet. 1479-ben az első török támadás a Mura menti falvakat sújtotta. 1481 nyarán a németek pusztították el a megye jó részét. Iklódbördőcéről 1499-ből tudjuk, hogy a szécsiszigeti kastély tartozékai között sorolják fel. A terület a felső lendvai Szécsyek birtoka volt.

1530-as évektől kezdődően, a megyében gyors ütemben tért hódit a reformáció, melynek fő támogatói a kanizsai uradalom gazdájává lett Nádasdy Tamás és Alsólendván Bánffy Miklós. A megye területének pusztulása a török támadások nyomán az 1540-es években kezdődött meg. Buda elfoglalása után a Székesfehérvár-Pécs vonalig terjesztette ki uralmát a török és rendszeres beütéseik Dél-Zaláig értek. 1548-ban megalakul a dunántúli főkapitányság. A megye főnemesei erődíteni kezdik váraikat. Szigetvár 1566-os eleste után új főkapitányság alakul Kanizsa székhellyel. A passzív védelem következtében a török könnyen és mélyen hatolt be a megyébe, és szinte az egész megyét rendszeresen adóztatta. A zalai falvak oly mértékben pusztultak, hogy már nem voltak képesek ellátni a végvári katonákat.

Kanizsa 1600-ban történt elestével együtt odavesztek a dél-zalai végvárak, és a megye egy része is török kézre került. Új végvárvonalat kellett kialakítani, melynek egy része a Kerka és a Mura völgyében Lenti-Szécsisziget-Muraköz-Légrád.

Ebben az időszakban még gyakoribbak a török hordák dúlásai, melyekkel szemben Iklód és Bördőce is teljesen védtelenül áll. A török gyakran embereket is rabolt A Cserta mocsara sem adott elég védelmet.

A török közigazgatás arra törekedett, hogy mind nagyobb területről hajtsa be az adókat, és minél több falut tekintsen a török birodalomhoz tartozónak. A falvak lakói, hogy az erőszakos behajtást elkerüljék, inkább megfizették a török adót, akkor is, ha nem is álltak közvetlen török joghatóság alatt, hiszen a végvári katonaság védelmére nemigen számíthattak. Ugyanakkor a magyar katonaság és a magyar földesurak a régi jogok alapján behajtották az adót a török területeken is. Kialakult a kettős adóztatás rendszere, mely csak tovább fokozta az amúgy is sokat szenvedett, és egyre pusztuló lakosság nyomorát.

A hódoltság végére Iklód és Bördőce lényegében elpusztásodott. Az iklódi templom rombadőlt, később ezért lesz a település 1689-ben a szécsiszigeti plébánia filiája.

Az újjáépítés az 1710-es években indult meg, melynek során átalakultak a tulajdonviszonyok is. A hajdani Bánffy, majd Nádasdy birtokok: Lendva, Lenti Eszterházy Pál tulajdonába kerültek. Ekkor vásárolta meg a letenyei és szécsiszigeti uradalmakat Szapáry Péter. A Muraköz Zrinyi Ádám eleste után a koronára szállt. 1719-ben királyi adományként AJthan Mihály gróf kapta, majd utódaitól Festetics György vásárolta meg.

Nagyobb arányú bevándorlás csak 1720 körül indult meg. Voltak közöttük horvátok, németek, szlovének, de a vándorlók többsége magyar nyelvű, katolikus vallású, Vas, Sopron, Moson és talán Pozsony sűrűbben lakott területeiről.

Iklódon 1703-ban összesen 7 család élt. Amikor a zágrábi püspökség bekcsényi (becsehelyi) főesperese meglátogatta a falut, az elpusztult templomnak még látszott a romos tornya és északi fala. A templomot eredetileg Szent Márk tiszteletére szentelték, 1334-ben említik írásos források A lakosok építettek egy fatemplomot, melyről a Mária Terézia által alapított szombathelyi püspökség vizitátora 1778-ban azt említi meg, hogy alapjai téglából vannak, de a faszerkezet sérült. Bördőcén ekkorra már 137 lakos volt.

A Klebelsberg Kúnó kezdeményezte művelődési program végrehajtása jótékony változásokat hozott, szinte az egész megyében. Sok falusi iskola és pedagóguslakás épült.

Zala számára fellendülést ígért az 1937-től sikeres kőolajkutatás Jelentőségét fokozta, hogya feltárások a megye leginkább elmaradott, a téli hónapokban járható utakkal alig rendelkező tájain hoztak eredményt: Lispén, Lovásziban, Nagylengyelben. A kutatás, majd a termelés, a háttérágazatok kiépülése munkalehetőséget, jobb fizetést, utakat, magasabb életszínvonalat jelentett. A kőolajtermelés addig ismeretlen iparágakat is kifejlesztett: vezetéképítést, finomítást, speciális gépgyártást. Mindez hozzásegítette a megye dél-nyugati részét arculatának gyors átformálásához. Ez egyúttal nagy szociológiai kihívást is jelentett, hiszen az ország egyik legelmaradottabb tájára betört a korszak egyik legfejlettebb, leglátványosabb technikája

A II. világháború harci eseményei, a bombázások csak rövid ideig érintették a megye területét. Iklódbördőcétől azonban a II. világháború óriási véráldozatot követelt. Harminc katonája halt hősi halált. Az öttagú zsidó családot haláltáborba hurcolták, és nem téliek haza. A háborús károk helyreállítása, a gazdasági élet újjászervezése gyorsan megkezdődött a megyében. Az elkövetkező évtizedek azonban a dél-nyugati határ közelében lakók életét megkeserítették Földjüket határsávnak nyilvánították, az ott lakók egy részét otthonuktól is megfosztották, földjeiken katonai létesítményeket építettek.

Az 1970-es években a falun lakók több mint a fele nem a mezőgazdaságból szerezte fő jövedelmét Ugyanakkor a lakosság nagyobb része kétlaki, azaz van kis földje, pincéje is. A térségben Lenti nemcsak igazgatási, hanem forgalmi, gazdasági rangot is szerzett.

Iklódbördőcén az 1945-ös földosztáskor a háromtagú földosztó bizottság rendkívül határozottan védte a falu lakóinak érdekeit: szereztek 98 hold erdőt és legelőt az uradalmi erdészet javaiból, a kevés felosztható földet így egészítették ki. A mezőgazdaság azonban nem adott elég megélhetést. Sokan vállaltak munkát előbb az olajiparban, majd a gyarapodó Lentiben és a vasúton szintén könnyen elérhető Zalaegerszegen A hatvanas évektől az elköltözés is erőteljes volt ez eredményezte a jelentős létszámcsökkenést. Ma cca. a háború előtti létszám fele él Iklódbördőcén. Előbb az iskola szűnt meg, majd 1970-ben a tanács, az utolsó fontos funkció, is elkerült a településről. Iklódbördőce 1990-ig a Csömödér Közös Községi Tanács társközsége volt. Az önkormányzati rendszer visszaállítása után több községgel együtt körjegyzőséget alkot Csömödér székhellyel .